"Csak az lehet a tied,a miről hajlandó vagy lemondani.
Ha nem vagy teljes nélküle, nem vagy teljes vele se."
A másik kérdés, hogy mindent azonnal szeretnénk. Nem vesszük figyelembe, hogy mindennek rendelt ideje van:
"Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett. Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek. Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek. Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak. Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak. Ideje van a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak. Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek."
Az élet paradoxon. Mindennek meg kell halnia, hogy megváltsd magad, és elnyerd az örök életet. Áldozatot kell hoznod! Fel kell adnod a hibás önazonulásodat, hogy megtaláld az Önvalódat! Ki kell üresedned, helyet kell adnod az isteni akaratnak, hogy élj! A kereszt, amit Jézus felvett, az a karma. A Biblia szimbólumokkal mesél, a paradicsom, a pokol az sem egy valós létező hely, hanem egy lélekállapot, mint ahogy az örök élet is.
"Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és úgy kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani az életét, elveszíti azt. Aki pedig elveszíti az ő életét, megtalálja azt.Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelkében kárt vall?"
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
Reményik Sándor: Kegyelelem
