Easy come, easy go

Könnyen jön, könnyen megy- végül is, ha bele gondolunk, minden dolgot így kapunk az életünkben. Ajándékként, kegyelemként- mikor nem vagyunk ráfeszülve a dolgokra. Utána ha megkaptuk, meg azon görcsölünk, hogy megtartsuk. Semmi sem lehet a tiéd, ami nem egyezik meg az isteni tervvel, és semmit nem veszthetsz el, ami a tiéd.

"Csak az lehet a tied,a miről hajlandó vagy lemondani.
Ha nem vagy teljes nélküle, nem vagy teljes vele se."

A másik kérdés, hogy mindent azonnal szeretnénk. Nem vesszük figyelembe, hogy mindennek rendelt ideje van:

"Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett. Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek. Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek. Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak. Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak. Ideje van a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak. Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek."

Az élet paradoxon. Mindennek meg kell halnia, hogy megváltsd magad, és elnyerd az örök életet. Áldozatot kell hoznod! Fel kell adnod a hibás önazonulásodat, hogy megtaláld az Önvalódat! Ki kell üresedned, helyet kell adnod az isteni akaratnak, hogy élj! A kereszt, amit Jézus felvett, az a karma. A Biblia szimbólumokkal mesél, a paradicsom, a pokol az sem egy valós létező hely, hanem egy lélekállapot, mint ahogy az örök élet is.

"Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és úgy kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani az életét, elveszíti azt. Aki pedig elveszíti az ő életét, megtalálja azt.Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelkében kárt vall?"

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.

Reményik Sándor: Kegyelelem

Élmény cirkusz

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Meine Damen und Herren! Az élet porondja. Itt ma este bármi megtörténhet. Tűzzsonglőrök és légtornászok, kardnyelő és erőemelő, bohócok, oroszlánidomár, bűvész, akrobaták, és a halálugrás. Holowatz 1 és Holowatz 2. Játszuk a szerepeinket. Megszólal a nagyzenekar, és elkezdődik a produkció.   https://www.youtube.com/watch?v=jIoKv_9VSeg

Miért nem lehet, hogy ugyanígy fogjuk fel az életet? Mint egy élmény színházat, ahol engedjük, hogy megtörténjenek velünk a dolgok. Az élet. Hogy merjük élni a szerepeinket, persze azonosulás nélkül, de nagy szenvedéllyel, beleéléssel, profi módon, hévvel. Hisz ez a földi leszületésünk Isteni tervének a célja: a Teremtő tapasztalatokhoz szeretne jutni általunk. Akkor dobjuk be magunkat! Ne csak fél gőzzel, mert akkor nem lesz világszám és nem szól a vastaps az előadás végén. Nincs extázis. Nincs katarzis. Nincs hatás. Akkor minek?

A műsorszámok jönnek egymás után. Ha nem ragadunk bele egy szerepbe, akkor egyik élmény jön a másik után. Ja, közben borzongás, talán csetlés botlás is, de utána megint jön valami más. Lélegzetelállító mutatványok. Adjunk teret az Isteninek. Egyetlen dolgunk a kiüresedés, hogy befogadjuk a következő élményt. Ilyen értelemben a történések nem is fontosak, üljünk le a nézőtérre is, és csak szemléljük ami jön, tátott szájjal, rácsodálkozva az életre. Szavak nélkül, mert azok csak eltávolítanak a valódi eseményektől. Ne definiáljunk és ne címkézzünk előadás alatt,  lehet hogy az elképzeléseinkkel van a baj. De ha rájövünk nézőként hogy mikor mi követi egymást a műsortervben, és nem akarjuk állandóan megváltoztatni, és merünk együtt élni azzal, akkor még elég élvezetes is lehet az egész. Helyezkedjünk bele a történésekbe! Ne érdekeljen – engedjük, hogy jöjjön bármi, legyen bárhogy.  

A szerepeid mögött viszont ott az igazi lényed. Amit ugyan nehéz meglátni a sok smink, és festék alatt, de ő vagy Te. Nem a ruhánk, nem az amit életünk során anyagi, fizikai szinten összekaparunk, nem a felbukkanó és eltűnő érzelmeink, gondolataink - amivel olyan gyorsan szeretjük magunkat azonosítani. Nem a mások által elvárt és előszeretettel hangoztatott vélemény vagyok! És még csak nem is az anyánk, és apánk, gyerekünk, párunk vagy munkánk! Persze, elvakít a reflektor, hangos a zene, remeg olykor a térdünk. Kell a kapaszkodó, hogy ki is vagyok én, de lehet hogy rossz helyen keressük? Fontos ilyen szinten hogy ki vagyok? Én vagyok a bohóc? Igen, épp akkor, abban a pillanatban, de ezzel nem fogalmaztuk meg a lényeget. Hisz ami eltűnik és nem állandó az nem lehetek Én. Ezzel a lényegről terelődik el a hangsúly.

Akkor mikor bukkan fel az aki vagyok? Minden pillanatban ott van, nem kell megtalálni magunkat, csak a fókuszt áthelyezni a múlandóról az állandóra. Csiribi csiribá, semmi bűvésztrükk. Olyan egyszerű az egész. Telítődtünk a sok élménnyel, szinte rákattantunk, mint egy drogos a cuccra, hogy mindig történjen valami. Szeretjük magunkat azonosítani a testünk és elménk működésével, és nem vesszük észre, hogy ebből van a sok szenvedés, pofára esés. Ha középről néznénk, és nem ragadnánk bele egy szerepünkbe, gondolatunkba, elképzelésünkbe - amit persze meg kell élnünk, de csak a figyelő szemszögéből, nem az elszenvedő Én oldaláról- akkor nem érintene minket meg semmi, bármi történhetne velünk. Lehet hogy a végén még azt mondanánk, hogy ez gyönyörű és könnyű? Igen. Mert nincs annál szebb, mint rájönni és megélni, hogy tökéletesek vagyunk, Egyek a világmindenséggel. Akkor hogy mondhatunk nemet bármire is? Magunkat és a Teremtőt is megtagadva ezzel. Ennek mindig bukta a vége. És ennek a különállásnak, elhatárolódásnak az ellentéte a mindenre igen-t mondás, ami egyenlő a szeretettel- az energiák így blokkok nélkül áramolhatnak, könnyen, fennakadás nélkül. Így megéljük a világ teljességét, dualitását, hisz nem lehetek én csak ’jó’ vagy csak ’rossz’. Senki és semmi nem jó és nem rossz, csak VAN. Létezik. Él. És ma este, hölgyeim és uraim minden lehetséges. Kérem. foglalják el helyüket, kezdődjék a műsor!