Élmény cirkusz

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Meine Damen und Herren! Az élet porondja. Itt ma este bármi megtörténhet. Tűzzsonglőrök és légtornászok, kardnyelő és erőemelő, bohócok, oroszlánidomár, bűvész, akrobaták, és a halálugrás. Holowatz 1 és Holowatz 2. Játszuk a szerepeinket. Megszólal a nagyzenekar, és elkezdődik a produkció.   https://www.youtube.com/watch?v=jIoKv_9VSeg

Miért nem lehet, hogy ugyanígy fogjuk fel az életet? Mint egy élmény színházat, ahol engedjük, hogy megtörténjenek velünk a dolgok. Az élet. Hogy merjük élni a szerepeinket, persze azonosulás nélkül, de nagy szenvedéllyel, beleéléssel, profi módon, hévvel. Hisz ez a földi leszületésünk Isteni tervének a célja: a Teremtő tapasztalatokhoz szeretne jutni általunk. Akkor dobjuk be magunkat! Ne csak fél gőzzel, mert akkor nem lesz világszám és nem szól a vastaps az előadás végén. Nincs extázis. Nincs katarzis. Nincs hatás. Akkor minek?

A műsorszámok jönnek egymás után. Ha nem ragadunk bele egy szerepbe, akkor egyik élmény jön a másik után. Ja, közben borzongás, talán csetlés botlás is, de utána megint jön valami más. Lélegzetelállító mutatványok. Adjunk teret az Isteninek. Egyetlen dolgunk a kiüresedés, hogy befogadjuk a következő élményt. Ilyen értelemben a történések nem is fontosak, üljünk le a nézőtérre is, és csak szemléljük ami jön, tátott szájjal, rácsodálkozva az életre. Szavak nélkül, mert azok csak eltávolítanak a valódi eseményektől. Ne definiáljunk és ne címkézzünk előadás alatt,  lehet hogy az elképzeléseinkkel van a baj. De ha rájövünk nézőként hogy mikor mi követi egymást a műsortervben, és nem akarjuk állandóan megváltoztatni, és merünk együtt élni azzal, akkor még elég élvezetes is lehet az egész. Helyezkedjünk bele a történésekbe! Ne érdekeljen – engedjük, hogy jöjjön bármi, legyen bárhogy.  

A szerepeid mögött viszont ott az igazi lényed. Amit ugyan nehéz meglátni a sok smink, és festék alatt, de ő vagy Te. Nem a ruhánk, nem az amit életünk során anyagi, fizikai szinten összekaparunk, nem a felbukkanó és eltűnő érzelmeink, gondolataink - amivel olyan gyorsan szeretjük magunkat azonosítani. Nem a mások által elvárt és előszeretettel hangoztatott vélemény vagyok! És még csak nem is az anyánk, és apánk, gyerekünk, párunk vagy munkánk! Persze, elvakít a reflektor, hangos a zene, remeg olykor a térdünk. Kell a kapaszkodó, hogy ki is vagyok én, de lehet hogy rossz helyen keressük? Fontos ilyen szinten hogy ki vagyok? Én vagyok a bohóc? Igen, épp akkor, abban a pillanatban, de ezzel nem fogalmaztuk meg a lényeget. Hisz ami eltűnik és nem állandó az nem lehetek Én. Ezzel a lényegről terelődik el a hangsúly.

Akkor mikor bukkan fel az aki vagyok? Minden pillanatban ott van, nem kell megtalálni magunkat, csak a fókuszt áthelyezni a múlandóról az állandóra. Csiribi csiribá, semmi bűvésztrükk. Olyan egyszerű az egész. Telítődtünk a sok élménnyel, szinte rákattantunk, mint egy drogos a cuccra, hogy mindig történjen valami. Szeretjük magunkat azonosítani a testünk és elménk működésével, és nem vesszük észre, hogy ebből van a sok szenvedés, pofára esés. Ha középről néznénk, és nem ragadnánk bele egy szerepünkbe, gondolatunkba, elképzelésünkbe - amit persze meg kell élnünk, de csak a figyelő szemszögéből, nem az elszenvedő Én oldaláról- akkor nem érintene minket meg semmi, bármi történhetne velünk. Lehet hogy a végén még azt mondanánk, hogy ez gyönyörű és könnyű? Igen. Mert nincs annál szebb, mint rájönni és megélni, hogy tökéletesek vagyunk, Egyek a világmindenséggel. Akkor hogy mondhatunk nemet bármire is? Magunkat és a Teremtőt is megtagadva ezzel. Ennek mindig bukta a vége. És ennek a különállásnak, elhatárolódásnak az ellentéte a mindenre igen-t mondás, ami egyenlő a szeretettel- az energiák így blokkok nélkül áramolhatnak, könnyen, fennakadás nélkül. Így megéljük a világ teljességét, dualitását, hisz nem lehetek én csak ’jó’ vagy csak ’rossz’. Senki és semmi nem jó és nem rossz, csak VAN. Létezik. Él. És ma este, hölgyeim és uraim minden lehetséges. Kérem. foglalják el helyüket, kezdődjék a műsor! 

A mindenség és üresség Weöres Sándor képletében

Mindent vagy semmit!- a skorpió jelleg jelmondata, de mi köze egy rák Napú, nyilas aszcendensű költőnek a skorpió/Plutohoz? Weöres Sándor képletét áthatja a skorpió jelleg a Nap/Pluto együttállás következtében. Mikor kigondoltam, hogy Weöres Sándor öregkori depressziójáról írok majd, még nem sejtettem, hogy sokkal többet kapok majd a témától, mint azt elsőre hittem volna. Magam is sok skorpió minőséggel élő ember vagyok, ezért sokat tanultam magamról a képlet felfejtése, és a cikk írása közben.

Egy képletben nemcsak az ebből az életből hozott megélések látszanak, hanem az előző életes tapasztalások, karmikus minták, motívumok is. Az asztrológiában a karma jelölői: a Bak és a Skorpió jegy, illetve a Szaturnusz és a Pluto bolygók. Weöres Sándor bakban álló Jupitere hajlamot ad nagyon élénk lelki életre, nagy amplitúdójú, beteljesedhetetlen szituációkat adhat ebben az életben és kalandorságot is jelöl. Képes volt egy mosolyba, egy mozdulatba beleszeretni. Így  történt ez például amikor a  24 éves Polcz Alainel találkozott 1946-ban a Széchenyi könyvtárban, és egyből megírta a lánynak a Galagonya című verset, mintegy szerelmi vallomásként.

Szaturnusza az ikrekben azt jeleníti meg, hogy sok életben árvaságra jutott, vagy gyerektelen maradt. A jelenlegi életben 'elvették a gyerekkorát' jelleget ad, egyedül küzdést úgy, hogy közben szabadságot, kötetlenséget szeretne, és rákban álló Plutoja szintén jelöli előző életeiben az otthon élményének hiányát, gyerektelenséget. Feleségével, Károlyi Amyval nem lehetett gyerekük, de Amy elfogadta, hogy a költővel nem csak férjet kapott, hanem gyereket is, akinek minden reggel ki kellett készíteni a ruháját, és a haját is meg kellett fésülnie. Sanyikáról, ahogy a barátai hívták ugyanis nehezen lehetett eldönteni, hogy egy kisgyerek vagy 100 éves öregember lakik benne. "Különös, éneklős hanghordozásához, sajátos mozgásához, grimaszaihoz megdöbbentően széles körű műveltség társult, és ez kortalan mesealakhoz tette hasonlatossá. Sok visszaemlékezés egyezik abban, hogy az első találkozáskor mindenkinek egy manó, vagy kobold jutott róla eszébe." A kos  IV-es ház ugyanezt támasztja alá: a későn érés motívumát adja az ilyen képlettel rendelkezők számára. Jelöli továbbá a fizikailag harcoló szülőt (apja katonatiszt volt), sok költözést, úgy képzelhetjük el gyerekkorát energetikailag, mintha egy 'lávaszőnyegbe kellett volna magot ültetnie, hogy ott majd az kicsirázzon, gyökerei megerősödhessenek.'

"Hárman vagyunk, ha egymagam vagyok. A háromságomat ki érti meg?

Egyikünk bölcs, mint a kő, és éppoly rideg, hideg.

Másikunk nyárspolgár, és langyos-meleg, akár a szörp a nyári napon.

Harmadikunk dilinós kicsit és költő is és gyerek nagyon."

Egy ember megjelenését az aszcendense mutatja (más kérdés, hogy fontosabb dolgot is jelöl, még pedig az ember elmeszerkezetét, amit ha megért a felszabadulás szintjére léphet az illető.) Weöres Sándor nyilas aszcendense adja azt hogy, mellette az ember elvarázsolva érezhette magát. erre az alkatra jellemző a jovialitás, egyfajta hömpölygő, dagályos erőtér lengi őket körül. Filozofikus alkata is egyértelmű, tanító, próféta szerepre hivatott (amit sok más bolygóállása is alátámaszt).

"Bizony, az ember oly parttalan,

mint pillantása, melyben elfér a föld, a tenger, az ég,

és benne úsznak a csillagok."

Halak lilithje és a Nap/Pluto együttállása mutatják a feloldódás, a valóság elől az illúziók világába történő menekülés és a függőség motívumait, magasabb szinten az Egységélmény megélését. Köztudott, hogy Weöres Sándor szeretett inni, felesége egész életét meghatározta, hogy megóvja férjét az alkohollal való kalandoktól. Furcsa kép, ahogy egy költőóriás, aki az emberi lét és világmindenség leginkább titokzatos rejtelmeivel küzdött meg, ugyanakkor hosszú estéket töltött azzal, hogy az elkóborló kismacskáit a budai hegyek bokraiban keresgélje, vagy ha épp Amy bezárta a lakásban, hogy próbált az utcán dolgozó munkások segítségével alkoholt felcsempészni magához. A halak lilith pozíciójával rendelkező emberek nagyon gyakran erős intuícióval, fejlett 'pszi-érzékkel' élnek, tapasztalatai arra késztetik, hogy kialakítson egy saját belső világot, ahol szabadon ábrándozhat, vágyódhat és fantáziálhat- ezt adta neki a költészet, viszont az ilyen emberek gyengéje, hogy nem látják a realitást, nem állnak két lábbal a földön. Feleségére maradtak az evilági dolgok, a mindennapi szükségletek biztosítása, a pénz beosztása, és a korlátok felállítása. Weöres Sándor nem élt 'fent' és nem élt 'lent', ő volt a kozmikus ember, aki Istent nem hitte, hanem tudta.

"Ha magad legmélyére látnál:

Téged-engem egy lényként találnál,

az első forrásnál."

(Hasonlóan a Tao Te King egyes részleteihez.)

Az áldozat és lemondás központi téma ennél a Lilith állásnál. Néha a saját mélységei elől való menekülés szenvedélybetegségbe hajszolja a képlet gazdáját. Erre erősít rá még a Nap/Pluto együttese, ami skorpiósra színezi át a képlet tulajdonosát. Víz jegyei (Rák Nap együtt a Plutoval (skorpió) , halak lilith, rák Neptunusz együtt a Merkúrral, halak felszálló) mind az oldódás nehézségét és egyben erre az életre vállalt feladatát mutatja, végeredményben az Egységélmény, a szeretetben való feloldódás nehézségét is. Az ehhez vezető eredményes út a 'két lábbal a földön állás' lett volna, de valószínű akkor nem kaptunk volna ennyi gyönyörű lélektanító írást tőle. Mindezek ellenére e jegy magas szintű megélése eredményezte a spirituális szemléletű, a világmindenség titokzatos világát ismerő verseit, írásait.

Skorpióssága egész költészetét áthatja. Ez a jegy az egyik legérzékenyebb jegy. A kutató szellem analógiája, egyben éteri, karizmatikus, szélsőséges, intuitív, paradox módon élő, tudja, hogy teljesen meg kell halnia az újjászületéshez, a leginkább képes az összes jegy közül az elmélyülésre, és onnan az igazsággal visszatérni, akár az élete feláldozása árán is. Sajnos az állandó kutató szellem tragédiája, a soha ki nem elégülés, és az otthon elvesztésének élménye, hisz soha nem tér vissza oda- hajtja a megismerés vágya. Intenzitása, szenvedélye saját magát is képes elégetni. (Viszont ez az erős vibrálása mágikussá, mások számára izgalmassá, néha félelmetessé teszi.) 

"A nagy 'renddel', a mindenséget átható törvényekkel összecsengő belső rend: a menny, a belül, gomolygó "alaktalan zűrzavar" pedig a pokol. Az ember ennélfogva saját lényében hordozza mind a menny, mind a pokol fenyegetettségét."

"Van Isten? Nincs Isten? - Abban, ami független a tértől, időtől és minden káprázattól: a Van és Nincs ugyanaz.

Van öröklétem? Nincs öröklétem? - Túl a téren, időn és minden káprázaton: a lét és a nem-lét ugyanaz.

Minden ismereted csupán arra jó, hogy a változók közt eligazítson, de a változatlanról nem nyújt semmi bizonyosságot. Ismeret csak a változóban van és csak a változóról, mert benne külön-külön vizsgálható a Van és Nincs, helyes és helytelen, domború és homorú; de a teljességben mindez bontatlanul azonos, ezért nincs benne semmi megnevezhető. A teljesség nem egy és nem több, nem én és nem más, nem valami és nem semmi."  Weöres Sándor: A teljesség

Az egyes ház egy mini-képlet, az életünk forgatókönyvét mutatja meg. Mikor az bakba váltott, előjöhettek életének ezen mintái, A bakhoz tartozik a hiány, a magány, a lemondás, a nélkülözés, a lemerevedés, megcsontosodás és a falat húzni magunk köré motívuma,  az aszkéta, és a karma. Kevesen tudják, hogy a Bóbita költője öregkori depresszióban szenvedett- az eddig tárgyalt pontjai a képletének ezt mind hozhatták is, és ez mutatkozik meg az egyes házas bak jellegben is. 

"Eddig mindig élni szerettem 

A kínszenvedést félretettem

És most hónapjaim nem nyitnak egy kicsiny ablakot

Ahol legalább képzeletben szabad vagyok 

Nem tudom éveim vannak-e hátra 

Vagy csak napjaim

De élni nem kívánok 

Úgy szorongat a kín.

Körülfog és kibélel a depresszió 

Gyorsan elpusztulnom az volna jó. 

Az élőknek jó életet kívánok."

Weöres Sándor:Vers a pokolból

És, hogy megértsük, hogy hol van az üresség a radixban... (ahogy minden emberében ott van- ahova el kell jutnunk): ez a kör üres közepe, a Forrás, a nem-lét, a Mag. Hozzá egy 'intő' mondat a képletet elemző asztrológusok számára. 

"Pedig nem rejtőzöm — csak igazában nem vagyok.

Cselekszem és szenvedek, mint a többi, de legbenső mivoltom maga a nemlét. Barátom, nincs semmi titkom. Átlátszó vagyok, mint az üveg — épp ezért miként képzelheted, hogy te látsz engem?"

Weöres Sándor: Rongyszőnyeg

Ha kapcsolatba szeretnétek lépni velem a Lelki utak lámpása nevű segítő csoportomban megtehetitek:https://www.facebook.com/groups/1206201749405888/?fref=ts