Fókusz-pont

2015. 08.09. Budapest- belváros 

- Menjünk az Akvárium nevű helyre.
- Jó, benne vagyok.
Ültél velem szemben, és megértettem valami fontosat. Milyen középen lenni. Akkor még nem tudtam, miért vagyunk ott. Csak fürkésztem az arcod, a mimikád mögött a lényed. Kíváncsian néztem a megnyilvánulásaid: semmi felesleges mozdulat, semmi manír vagy játszmázás, csak a tiszta tudat áradt felém. Mekkora bátorság kell az önkontrollhoz! Tiszteletreméltó ahogy ültél és hallgattad a "zenét" , és figyelted belső éned. Kisugárzott a környezetedre, és megláttattad velem, milyen a vihar középpontjában teljes nyugalomban létezni.

Hazafelé a Bajcsy Zsilinszky úton értettem meg igazán, hogy miről van szó. Mi is az a wu wei: a taoisták 'nemcselekvés' és a belső aktivitás harmóniája, amit "öntudatlanul, spontán módon, szenvedélytől mentesen, feltűnés nélkül a természet működésével összhangban kell gyakorolni. Az igazi üdvösség érdekében lemondással kell élnünk, és gyermekként átadni magunkat a tao áramlásának. Pusztán a megfigyelés aktusával élve, a tényleges cselekvés mellőzésével juthatunk el az igazi bölcsességhez." Oké, ezt ismertem előtte, de most megláttam a gyakorlatban. Feltűnés nélkül voltál "feltűnő" (ki-tűnő). Én mennyit erőlködtem eddigi életemben, hogy feltűnő legyek, de csak harsány lettem!

2015. 08. 10. Jánoshalma
- Képzeld, megértettem valami fontosat. Tegnap ültünk az Akváriumban, és láttam milyen a fókuszáltság. Legnagyobb feladataim egyike: az összpontosítás és egyszerűsödés. Tegnap láttam milyen az, amikor valaki középen van. Tudom az irányt. Eddig is azt hallottam, hogy befelé, és sűrűsödni, de nem tudtam igazán, hogyan kell.
- Tudod, Nóra... amikor erről volt szó régen, mindenkinek azt mondtam, hogy ez olyan, mint amikor korongozásnál az első lépés az, hogy középre húzzuk az agyagot. Onnan lehet felépíteni az edényt.
-Tanultam korongozni, de sose tudtam középre húzni rendesen. A kezdő lépésnél elrontottam. Abba is maradt.

Beesteledett, magamra maradtam és felidéződött újra a mozdulat...