Az élet magától történik- ha nem
törekedsz ’semmire’, akkor is automatikusan megtörténik, aminek meg kell
történnie. Arra vagyunk kondícionálva, hogy azt higgyük, hogy mi tesszük
ezeket, pedig csak rajtunk keresztül nyilvánulnak meg a dolgok. Sok mindent tulajdonítunk
sajátunknak (gondolatokat, érzelmeket, tárgyakat), közben ezek egyike sem a
miénk- mindennek csak a felületei vagyunk. A tavasz is csak úgy megtörtént az
idén is, mindenféle erőlködés nélkül. Szerintem azért szeretünk kint lenni a
természetben is, mert a bőrünkön, közvetlenül érezhetjük a lét könnyedségét.
Sokan eljutunk arra a pontra, mikor ’telítődve vagyunk’ (a
spirituális eszmékből). Egy darabig ezek jók útmutatónak, kielégítőek, de egy idő után felületessé,
semmitmondóvá, szirupossá válnak.
Élj a Most-ban!- Tök jó, de
hányan valósítjuk meg? Túl sok hozzá az akarás, a kontroll, hogy ezt éljük. Legyen meg a helye mindennek az életünkben,
tudjuk a helyét! Azt, hogy ezek csak eszközök, nem célok, és minden a maga
öröméért létezik. Hamvas Béla azt
mondta: „…és a verseket nem írjuk, hanem éljük.”
Akkor éljünk! ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése