Számtalan útmutatást kaptunk már arra,
hogy mit kéne csinálnunk az elménkkel, egonkkal- számtalan helyről jöttek tanácsok, hogyan éljünk a Most-ban, rongyosra elemeztük a horoszkópunk fényszögeit, kívülről tudjuk a
napi állásokat, még sincs itt stabilan a várva várt boldogság, és lelki béke.
Tegnap néztem egy
Lajkó Félix interjút, amiben arról beszélt, hogy a zenén kívül, amit igazán
szeret csinálni az a felhőnézegetés, és ebben a megnyugvásban talál rá valódi
megoldásokra, válaszokra. Ilyen egyszerű lenne? Én azt hiszem, hogy igen.
„A boldogsághoz semmire nincs szükséged. A
szomorúsághoz kell valami. Amíg a valamiség világában vagyunk elmerülve, a béke
tünékeny marad. Amíg az ego működik, addig mindig szükség lesz egy újabb
utazásra, egy újabb könyvre, egy újabb tanfolyamra, egy újabb esélyre, egy
újabb napra. A valódi megértés az ürességből fakad. A tevékenységek továbbra is
folytatódni fognak, de ezek az Univerzum spontán kifejeződései.” (Mooji)
Ha telve vagyunk akarással, elvárással,
teljesítménykényszerrel, akkor nincs tere a Létnek. Adjunk teret Önmagunknak!
Ilyenkor az ember emelkedetté, ihletetté válik, átsugárzik rajta az Élet. Kreatívabbá, valódibbá,
élettel telibbé válunk azáltal, hogy nem különülünk el az Univerzumtól. Az Élet rajtunk keresztül történik meg. Ha ráeszmélünk az Univerzummal való kapcsolódásainkra (és ehhez elengedhetetlen a szellemi törvények ismerete),
akkor ráeszmélünk kozmikus mivoltunkra is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése