.....avagy, a radix IX-es házas oroszlán Szaturnuszom története a tranzit Mars/Nap együttállással 2017 július során. Valahogy így kell elképzelni,mint ez a lenti kép. Harcolni bátor asszony módjára ,mint 2000 éve egy előző életemben, druidaként. Mondjuk ez a harc inkább hasonlít már cicaharcra, semmiképp nem egy diadalmas igazira. Annyira abszurddá vált, hogy aki komolyan veszi, az nem érti a karma lényegét.
A történet kb. 2000 éve kezdődhetett, és ebben az életemben most kaptam egy esélyt a feldolgozására. Ennek a történetét írom le most.
“Az életjáték -A legtöbb ember harcnak fogja fel az életet, holott játékról van szó, ám egy olyan játékról, amelyet a szellemi törvények ismerete nélkül nem lehet eredményesen játszani. Az élet egy játék, melyet egy mindent átfogó Tudat talált ki, és játszik el az én örömömre. Az idők kezdete óta létezem. Az élet örök játékában születésem csupán egy új szakasz kezdetét jelenti. Az élet arra szólít fel, hogy az egész Teremtéssel játsszam, a Teremtéssel, amelyben élek, amely meghatároz engem, s melyet én is meghatározok. Ebben a játékban az Egész elszakíthatatlan részeként ismerhetem fel magam, ugyanakkor arra is lehetőségem van, hogy önmagamat mint „Én"-t ismerjem meg, amely az Egésztől elszakítva létezik. Ez esetben mint „ego" élem meg magam, megláthatom tükörképem az Egészben, felfedezhetem Igaz Valómat mint az Egész részét. Amit visszatükrözök, amit kibontok és újra felfedezek, az az én tudatom, az én Igaz Valóm, melyet bármely tetszőleges pontra koncentrálhatok, de ki is tágíthatom, mindent átfoghatok vele, engedhetem, hogy mélyre süllyedjen vagy a legnagyobb magasságokba emel- kedjen: én vagyok a teremtő.
Minden létező, az egész teremtett világ az Egymegnyilvánulása, amely az „életjátékhoz" anyaggá sűrűsödött. Az evolúció nem más, mint az egység újrafelismerése a sokaságban. Az életjáték azt jelenti, hogy a létezés minden pillanatában megélem a keletkezést. Lelkem legmélyén tudom, hogy én vagyok az Egy, az Egész, amely mindent magában foglal, amelyből minden származik, és amelybe az idők végezetével minden visszatér. Én vagyok a kezdet és a cél, és azért játszom ezt a játékot, hogy megéljem az élet kalandját. Minden élet az Egy játéka önmagával. Önként léptem át a ,,születés kapuját", és léptem be ebbe a világba, hogy részt vegyek az életjátékban. Ez a játék az én örömömet szolgálja, lehetőséget nyújt ahhoz, hogy Igaz Valóm tökéletességét megéljem, hogy azzá legyek, aki vagyok, és mindig is voltam. “ (Kurt Tepperwein: A szellemi törvények)
Körülbelül egy hónapja történt (2017. június végén), hogy Villányi Andrea, a Csillagösvény bloggere felvetette, hogy társuljak vele a csoportommal , a Lelki utak lámpása csoporttal. Neki volt egy 49 főt számláló csoportja, Az asztrológiai kérdezz-felelek, nekem pedig a Lámpás akkor már 560 körül járt. Újra akarta építeni a kislétszámú, és nem élő csoportját. Beleegyeztem. Mindketten tisztában voltunk az erőviszonyokkal, hogy neki van szüksége segítségre, amit maximálisan meg is kapott: hirdettem a csoportját, embereket vettem fel oda, könyveket, cikkeket, infókat osztottam meg vele, és a csoportjával. Mára 800 fölött van ez a csoport. A társulás után egy héttel kezdődtek furcsa dolgok, amiket privátban is próbáltam elmagyarázni Andinak, hogy ez nem mutat nagyon jó együttműködést, ha a 3000 karakteres csoportszabályzatából váratlanul és szó nélkül kihagyja a Lámpást, ami elvileg a társcsoportjuk. A 2 éve működő Lámpás már egy nagyon jól összeszokott kis társaság, sokkal több mint egy átlagos facebook csoport: közösség, ahol tényleg számít mindenki. Nálunk nem voltak szabályok, de azt mindenki be is tartotta. :-D Békés szellemiség uralta a csoportunkat. Addig a pontig, amíg egyik éjjel váratlanul Villányi Andrea megtámadta a hozzászólásaiban az egyik legjobb barátomat. A képlete alapján rendesen mélyütéseket mért rá, és persze a barátom azt gondolta, hogy én adtam ki Villányi Andinak a képletét, mindaddig míg kiderült, hogy ki volt az. Villányi Andrea morálisan kér rajtunk mindent számon, azokután, hogy etikátlanul viselkedett asztrológusként: kicsalta az akkori társamtól a képletet, amit tudott, hogy titkos, és nem szeretné a tulajdonosa, hogy bárki kezébe kerüljön, főleg nem az övébe- aki vissza is élt vele azonnal. (Mindezen hozzászólások képernyőmentve megmaradtak. Bárki számára elérhetővé teszem, aki kéri. ) A morál szemszögéből nézve ez etikátlan volt, a szellemi törvények inkább kiegyenlítődésnek hívják az ilyet. Oké, így jártunk, folyt tovább az élet.
“Az élet a mindent átfogó Tudat, amely minden létezőt átjár és eltölt, ezáltal él minden létező, és mindennek tudata van. Az élet annak az erőnek a hatása, melyet Istennek hívunk. Az élet áradó, hatékony energia. Ha ennek az energiának valamely aspektusát nem engedjük érvényesülni, akadály jön létre, melynek egyik oldalán túlnyomás jelentkezik, a másik oldalán hiány. Ha például az „akaratérvényesítés képességének" aspektusát nem engedem érvényesülni, a hiány úgy jelentkezhet, hogy munkahelyemen nem léptetnek elő, lemaradok egy álláslehetőségről, vagy valamely célomat nem érem el. Testi szinten ez a hiány izomgyengeség, fogínysorvadás vagy akár hajhullás formájában léphet fel. A másik oldalon a többlet akár életkörülményeim „szükségszerűségeként" jelentkezhet: kellemetlen vitába keveredhetek valakivel, bírósági eljárás indulhat ellenem, vagy valami ehhez hasonló dolog történik, ami egyidejűleg lehetőséget kínál arra, hogy az „akaratérvényesítés képességének" aspektusát fejlesszem, a feladatot megoldjam, és ismét szabaddá váljak. Amennyiben ez nem történik meg, a körforgás ismét elölről kezdődik, amely során a barátságtalan vita elkerülésekor hátrányos helyzetbe kerülök, vagy elvesztem a pert, mert nem voltam képes keresztülvinni az akaratomat. Ezáltal egyrészt még erőteljesebben élem át a hiányt, másrészt pedig egyre nagyobb nyomás alatt vagyok, mígnem mind a nyomás, mind a hiány elviselhetetlenné válik, s én végül cselekedni fogok. A Teremtés ezzel nem „bosszantani" akar engem, hanem fájdalmasan továbblépésre, fejlődésre nógat, ha valahol blokkolom magam.” (Kurt Tepperwein: A szellemi törvények)
Mikor már teljesen világossá vált számomra, hogy ez nem egy jó társulás, először privátban majd nyilvánosan figyelmeztettem Andit, hogy nem ezt beszéltük meg. Ezután kezdődött, hogy már nemcsak a barátomat támadta a képlete alapján, hanem engem is. Kértem, hogy mutassa már meg a képletét, talán az a fair, ha ő tudja az enyémet, akkor én is hagy lássam, hogy mi motiválja. Persze nem kaptam meg tőle. És itt jön be nagyon a karma- az akkori társam egy előző életünkben római hadvezérként parancsot adott ki a druidák megölésére, engem megsebzett egy dárdával, és meg is haltam. Ezek előző életes utazások során, regressziós hipnózisban, képletből és ‘irracionálisan’ megérzésekből szépen felfejthető történetek. Aki bekerült rajtam és a szerelmem mellett még a történetbe, valószínű ott volt abban az előző életünkben. Nem a mostani élet történései itt a lényeg. Elmondhatjuk, hogy semmi nem az, aminek látszik. https://www.youtube.com/watch?v=-WxTiNYggJw
“Egy élet az általam lakott test fennmaradásának időtartama, az én öröklétem egy kis szakasza, egyetlen iskolai nap az élet iskolájában. Egy ilyen élet végén kioldom magam - a tudatomat - ebből a testből, és hazatérek, hogy tapasztalataimat feldolgozzam, hogy „a házi feladatomat" elkészítsem, és felkészüljek újabb tapasztalatokra - egy „új" életre egy újabb testben...Az élet értelme abban rejlik, hogy Igaz Valóm tökéletességét egyre tökéletesebben fejezzem ki, hogy mindig öntudatosan éljek, az élet teljességét engedjem önmagamon keresztül áramolni, és ekképpen valóban beteljesítsem a pillanatot. Az élet értelme az evolúció, azaz a kibontakozás, amely a beteljesüléshez vezet. Az élet egyetlen értelme a tapasztalatszerzés, amelyből felismerések születnek - ez az egyetlen, amit az életemből magammal vihetek, mivel mezítelenül jöttem, és mezítelenül is fogok távozni. Mindaz, amivel itt rendelkezem, azt kölcsönkapom az élettől, melyet előbb vagy utóbb, de legkésőbb ezen életem végén vissza kell adnom. Élni tehát annyit jelent: tanulni. Egyikünk sem „lóghat" az „élet iskolájából". A feladatom azonban nemcsak a tanulás, hanem az is, hogy amit megtanultam, azt éljem is. Nem holt tudást kell gyűjtögetni, hanem a tudatomat kell kitágítani - s ezzel együtt önmagamat - egészen addig, míg ismét mindent átfogóvá válok. Ez azonban csak akkor sikerül, ha a tanultakat harmóniába hozom az élettel. Amennyiben kudarcot vallok, szembe találom magam a sorssal. Létmegbízatásunk így hangzik: „Legyetek tökéletesek, miképpen tökéletes a ti Atyátok az égben!" Mihelyt keresni kezdek, az Úton vagyok. „Keressetek és találtok!" Az élet individuális értelme az, hogy felismerjem és beteljesítsem életem feladatát. Fel kell ismernem, hogy én magam vagyok a legfőbb feladat. A prenatális fázisban még egyszer átélem az egész addigi testi fejlődéstörténetet. Születésem után még egyszer átélem egész fejlődésemet. Születésem valójában csak ekkor zárul le, és válik lehetővé a továbblépés. A legtöbb ember azonban úgy hal meg, hogy egészen még meg sem született: szellemi megszületésük előtt távoznak. Ha nem dolgozunk önmagunkon, akkor rajtunk fognak dolgozni, és ha rendszeresen nem halljuk meg, amit meg kellene hallanunk, és nem látjuk meg, amit meg kellene látnunk, akkor ne csodálkozzunk azon, ha egy napon elveszítjük hallásunkat és látásunkat. Így jutunk el lassan, fokozatosan az „egymással szemben"-től az „egymás mellett"- en keresztül az „egymással"-ig. Eközben nemcsak azt tanuljuk meg, miként cselekedjünk a megfelelő módon, hanem azt is, hogy tegyük is meg, ami szükséges, viszont ne engedjük megtörténni, ami nem helyes. Azt is felismerjük, hogy az élet értelme nem az, hogy mostani énünket, egónkat boldoggá tegyük, hanem Igaz Valónkat kell boldoggá tennünk, azaz Igaz Valónk tökéletességét kell egyre tökéletesebben kifejezésre juttatni, s ekképpen harmóniában lenni a Teremtéssel. Boldog csak akkor lehetek, ha feltétel nélkül igent mondok az életre. Valahányszor szenvedek, ilyenkor mindig nemet mondok, vagy azt, hogy: „igen, de..."! Életem értelmét azonban csak akkor tudom beteljesíteni, ha felismerem, hogy mi az. Az életjátékot is adott szabályok szerint játsszuk. Valami olyasmi ez, mint a közlekedés.
Az életjátékot szigorú szabályok szerint játsszák, mely szabályokat szellemi törvényeknek nevezünk. Ez egy olyan játék, melynek szabályait csak játék közben ismerhetjük meg. Az élet minden játékszere és minden lépése lehetőséget nyújt arra, hogy egy újabb szabályt megtapasztaljak, ám csak akkor, ha betartom a már megismert szabályokat. Ameddig élek, kénytelen vagyok együtt játszani, ám én döntöm el, hogy játékos avagy báb akarok-e lenni. Amint kinyitottam a játékban egy ajtót, azaz egy problémát, tehát egy életfeladatot megoldottam, eljutok a következő ponthoz, ahol ismét léphetek egyet. Mindaddig, amíg részt veszek az életjátékban, tehát én magam is lépek, ha rám kerül a sor, az élet is megteszi a maga következő lépését. Ám ha én nem lépek többet, akkor az élet sem lép, és a folyam megáll. Mihelyt leragadok valami, egy ember vagy egy helyzet mellett, zökken a játék. Ekkor szükségessé válik egy életlecke, én megkapom az élettől a „korrepetálást". Ha egy vesztes játszmát tovább játszom, mert az számomra kényelmesebb, vagy legalábbis úgy tűnik, ugyancsak elveszítem önmagam, hiszen valójában azért játszom, hogy bölcsebbé váljak, és a szeretet terén pluszpontokat gyűjtsek. E játék kulcsa ugyanis a szeretet, és a bölcsesség segítségével ismerem fel, hogyan kell ezt a kulcsot értelmesen használni. A szeretet és a bölcsesség minden ajtót megnyit nekem ebben az életjátékban. Mihelyt felismeri az ember, hogy az élet játék, nem panaszkodhat többé nehézségekre, gondokra, bajokra, hiszen éppen ez a játék értelme. Ha a partnerem egy sakkjátszmában vagy egy teniszmérkőzésen jót lép, illetve jót üt, nem panaszkodom, hiszen éppen ez motivál engem abban, hogy a játék során a legtöbbet hozzam ki önmagamból. Ha nincs jó partnerem, a játék hamarosan unalmassá válik. Ha mindig csak nyernénk, és soha senki nem követelne tőlünk semmit, képességeink hamarosan megkopnának, és végül csődöt mondanánk. Éppen az késztet engem nagyobb teljesítményre, amikor partnerem keményen megüti a labdát, vagy meglepő lépéssel áll elő. Az életben a „probléma" ugyanezt a célt szolgálja. Minden megoldott probléma újabb felismeréshez segít hozzá, melynek segítségével eggyel továbbléphetek a játékban. Igazi önismeret csak áldozatok árán lehetséges: mindazt feláldozom, ami nem tartozik Igaz Valómhoz, önvalómhoz, s végül így leszek végre önmagam. Csak midőn a mag lemond arról, hogy az maradjon, ami, akkor lehet belőle az, aminek lennie kell: egy növény. Csak mikor a báb elhal, születik meg a pillangó. Az életjáték állandó transzformáción alapul, amely csak elengedéssel és odaadással lehetséges. Ameddig játszom, hajt a vágy. Keresésben vagyok - keresem önmagam. Az életjátéknak ugyanis egyetlen értelme van: hogy hozzásegítsen valós létem titkának felfedéséhez. Elég, ha benső vágyamra hagyatkozom, s az elvezeti a lelkemet saját tökéletességem tudatához, vissza az örök egységbe.” (Kurt Teppenwein: A szellemi törvények )
Mióta Villányi Andrea kilépett a csoportunkból (abból, ahonnan felfejlesztette a mostani csoportját, az Asztrológiai kérdezz-feleleket, nagyon sok felelőtlen, etikátlan és a valósággal, a tényekkel nem megegyező kijelentést tett. Kirúgott nagyon sok barátomat, Lámpás tagot úgy hogy hozzá sem szóltak ott semmihez, semmilyen szabályt nem szegtek meg, mint ahogy én is úgy lettem törölve onnan. A tegnapi nap, a cicaharc csúcspontjaként egy cikket írt rólam, tele valótlan állításokkal, aminek a következményeit neki is viselnie kell, mint magát etikus és felelősségteljes asztrológusnak tartó emberként. (A jogi lépéseket meg fogom tenni, de állok elébe annak is, ha netalántán ő közben megtette volna. )
A 2000 éves élet halál harc mára sírós-röhögős cicaharccá változott, a múlt minden energiájával együtt megjelent most is, de kábé annak egy nagyon abszurd és béna változataként. Kb mint a Gyalogg galopp című filmben Camelot- “Áááááá, csak egy makett. “
Utánzata csak, ahol nem tudtuk néha eldönteni, hogy most sírjunk vagy röhögjünk : https://giphy.com/gifs/cute-kids-karate-oKPPd7MeXTOPC
“Életünket, miként az egész Teremtést, belső rend hatja át. Ezt a rendet a szellemi törvények határozzák meg, melyeknek saját ritmusuk van, s valamennyiünket a Teremtés ezen ritmusa hangol össze. Egész életünk különböző ritmusból áll: belégzés és kilégzés, ébrenlét és álom, aktivitás és pihenés. Egyik sincs meg a másik nélkül, együvé tartoznak, együtt alkotnak egy egészet, együtt adják életünk tartalmát. Fontos tehát, hogy ismerjük ezeket az örök törvényeket, hogy ritmusukat megfelelően fel tudjuk használni.”
Mik történnek ezekben a Napokban:
“ ....Ebben a folyamatban Július 29 és 30, szombat és vasárnap fordulója, estéje volt a negatív crescendo, amikor is a Hold a Skorpió jegyébe lépett, ráadásul egy csiki-csukis fényszögbe, kvadrátba az említett Oroszlán Nappal és Marssal.
Amennyiben 29-30 szombat-vasárnap nem tudtunk aludni, rosszat álmodtunk, olyan dolog történt velünk vélt vagy valós okok alapján, ami a semmiből előpattant, és/vagy tekergett, az ennek a konstellációnak tudható be.
Ugyanígy, 30-a vasárnap a Holdcsomópontok elérik-elérték az Oroszlán és a Vízöntő jegyek 25-ik fokát, ahol is már teljesen a jegyek hatásai alá kerülnek.
Innentől, ettől a naptól még jobban nyílhat az olló aközött, hogy mi a Fantázia (Vízöntő) és mi a Valóság (Oroszlán). Hogy mi az, ami az Elménkben van (Vízöntő) és mi, ami a kézzelfogható, tényleges realitás (Oroszlán) része. Ettől a naptól énhatáraink egészséges, egyáltalán nem erőszakos (!) meghúzása a cél, és ezt úgy tudjuk megtenni, ha Valódi Életünk kezd lenni, azaz a Tények szintjén is történnek benne a dolgok, átláthatóan, kézzelfoghatóan, normálisan. Ha ez nem így van, elragadhatnak a Fantazmagóriák, Elménk hullámai, így törekedjünk az életünk klasszikus berendezésére és működtetésére, a Középpontunkra: innentől méginkább. https://www.facebook.com/images/emoji.php/v9/f4c/1/16/1f642.png:)
Július 29 és 30, szombat-vasárnap tehát amolyan mélypont most. Innen megyünk felfelé.” (Forrás Zöldkör)
Ha el szeretnétek mélyülni a szellemi törvényekben ajánlom a következő könyveket:
Kurt Teppenwein: A szellemi törvények
R. Dahlke: Agresszió, mint esély
Szepes Mária/ Raguel 7 tanítványa: A Mars szekere.
Raguel arkangyalról egy cikk: https://www.facebook.com/notes/spiritual-ganxta/arkangyalok/1084471715016792/
Amennyiben szeretnétek ti is a Lelki utak lámpása tagjai lenni, itt jelentkezhettek, nagyon jó kis banda verődött össze: https://www.facebook.com/groups/1206201749405888/?fref=ts
A blogomon még több cikket olvashattok Tőlem: http://karmakitchen22.blogspot.hu/
És az új projektem: SPIRITUAL GANXTA: ART&ASTROLOGY: https://www.facebook.com/bacskovszkynora/?ref=ts&fref=ts
Amennyiben úgy gondoljátok, hogy aláírásotokkal szolidaritást vállalnátok a csoportunkat, a Lelki utak lámpását és személyemet ért támadások miatt, itt megtehetitek.
Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése