Az öröm

 Azt mondják az ember alaptermészete a derű, és az öröm. Nekem ez egyenlő a felszabadultsággal, a szabadsággal, a mozgással, alkotással és főleg a gyerekekkel való közös alkotással (5-ös házas kos Jupiteremmel, ami még egy nagytrigon tagja is ez elég érthető.Oké, néha a skorpió aszcendensem ezt elfelejteti, de azért alapból egy felszabadult nő vagyok.) Mostanában érzem,hogy a művészetterápián belül is a táncterápia az, ami érdekel. Néztetek már gyerekeket rajzolás közben? Az elveszejtődés, ami egyből lejön nekem ebből. Rajzolás közben kizökkennek a világból, egy láthatatlan kört, burkot vonnak maguk köré ezzel a tevékenységgel, és elvesznek a saját világukban, méghozzá úgy hogy közben az egységről mesélnek, hisz rajzolás közben öntudatlanul összekötik magukat az istenivel, a vonalaikon keresztül az eget és a földet kötik össze. Mivel rajztanár vagyok naponta lesek be ebbe a kis világba, nagyon óvatosan és tolakodás mentesen nehogy kizökkenjenek ebből az állapotból. Ez egy kegyelmi állapot, hogy részese lehetek 

smile hangulatjel

Másrészt igen, valószínű ez az állapot fenntartása a cél, a megváltás felé, a megszabadulás felé.. Csak nézzük meg a Dalai Láma vagy Mooji gyermeki mosolygó szépséges arcát. Minden lélek derűs, azt hiszem, és ha ők összekapcsolódnak, akkor jön egy hihetetlen erőteljes "tánc" közöttük.. És az Egység.. Azt hiszem csak emlékezni kell erre az állapotra, amire a gyerekek természetüknél fogva képesek.

Az út

Az út...befelé vezet. A világban állandóan mozgunk, szörfölünk, ide-oda rohangálunk, loholunk, futunk valami elől, zarándoklunk, végig megyünk a Caminón. Ezeknél van egy sokkal izgalmasabb út, az önismeret.

A kvantumfizikában van egy érdekes megfigyelés: "az eredeti hullámegyenletben az idő szabályos irányban, a múltból a jövő felé folyik, a konjugált megoldást szolgáltató egyenletben viszont az idő haladási iránya ezzel ellentétes, vagyis visszafelé, a jövőből a múlt felé mutat."

A Schrödinger macskája egy gondolatkísérlet, amely Erwin Schrödinger Nobel-díjas osztrák fizikus nevéhez fűződik. A tudós ezzel a kísérlettel kívánta szemléltetni a mikrovilágban uralkodó törvények hétköznapi szemlélet számára meghökkentő idegenszerűségét, azt, hogy a részecskék egyidejűleg több helyen, különféle állapotokban lehetnek. A gondolatkísérlet arra az abszurditásra mutat rá, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot.

Ezek a dolgok feltételeznek egyfajta határtalanságot- minden lehetséges állapotot. Tőlünk függ. Attól, ahogy nézzük a világot, ha az önismeret útján szépen haladunk befelé, akkor a lehetőségeink is egyre inkább kibomlanak, Függ attól is, hogy mennyi blokk van bennünk, mekkora hátizsákot viszünk az útra. Ezek egyre lejjebb húznak, fókuszunk a súlyon lesz, és nem látjuk a teljes valóságot, amiben minden egyszerre van jelen- múlt, jelen, jövő- attól függ, hogy melyiket figyeled. Minden egyszerre történik,tér- és időnélküliségben.

Az utunk végén pedig összekapcsolódunk a Forrással.

Ha kapcsolatba szeretnétek lépni velem a Lelki utak lámpása nevű segítő csoportomban megtehetitek:https://www.facebook.com/groups/1206201749405888/?fref=ts