Az út...befelé vezet. A világban állandóan mozgunk, szörfölünk, ide-oda rohangálunk, loholunk, futunk valami elől, zarándoklunk, végig megyünk a Caminón. Ezeknél van egy sokkal izgalmasabb út, az önismeret.
A kvantumfizikában van egy érdekes megfigyelés: "az eredeti hullámegyenletben az idő szabályos irányban, a múltból a jövő felé folyik, a konjugált megoldást szolgáltató egyenletben viszont az idő haladási iránya ezzel ellentétes, vagyis visszafelé, a jövőből a múlt felé mutat."
A Schrödinger macskája egy gondolatkísérlet, amely Erwin Schrödinger Nobel-díjas osztrák fizikus nevéhez fűződik. A tudós ezzel a kísérlettel kívánta szemléltetni a mikrovilágban uralkodó törvények hétköznapi szemlélet számára meghökkentő idegenszerűségét, azt, hogy a részecskék egyidejűleg több helyen, különféle állapotokban lehetnek. A gondolatkísérlet arra az abszurditásra mutat rá, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot.
Ezek a dolgok feltételeznek egyfajta határtalanságot- minden lehetséges állapotot. Tőlünk függ. Attól, ahogy nézzük a világot, ha az önismeret útján szépen haladunk befelé, akkor a lehetőségeink is egyre inkább kibomlanak, Függ attól is, hogy mennyi blokk van bennünk, mekkora hátizsákot viszünk az útra. Ezek egyre lejjebb húznak, fókuszunk a súlyon lesz, és nem látjuk a teljes valóságot, amiben minden egyszerre van jelen- múlt, jelen, jövő- attól függ, hogy melyiket figyeled. Minden egyszerre történik,tér- és időnélküliségben.
Az utunk végén pedig összekapcsolódunk a Forrással.
Ha kapcsolatba szeretnétek lépni velem a Lelki utak lámpása nevű segítő csoportomban megtehetitek:https://www.facebook.com/groups/1206201749405888/?fref=ts
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése