Szeretem az ambivalenst

Ahol élet van, ott ellentmondás van. (Jung)

Szeretem az ambivalens dolgokat. Aszcendensemen lévő uránuszi energiáim és a Pluto/skorpió energiák ezt hűen tükrözik is. Az egyik egy lefelé örvénylő energia (Pluto) , a másik egy nyílegyenesen felfelé vivő energia (Uránusz). Ez a két energia együtt olyan mintha egy hullámvasúton élném az életemet. Az értelmező kéziszótárban is szinte szóról szóra ugyanez olvasható az ambivalens szó jelentéséről: "1. Az ellenkezőjébe könnyen vagy rendszerint átcsapó 2. Egyidejűleg két irányban érvényes."

Persze mindez csak az elmém játéka, és addig ez a nagy amplitúdójú kilengés, míg "szűzesen" középre nem húzom magam. Akkor se fog elmúlni teljesen, de egyre kisebb hullámok jönnek- kisimul majd az Út.

Ambivalens, mivel kétértelmű ezért izgalmas nekem: ad egyfajta játékra lehetőséget, izzást, feszültséget, vibrálást. Ezek az ellentmondások, vívódások, össze nem illések, végletek, ellentétek, (néha konfliktusok) adják az élet ízét, a mozgását, áramlását. Meg kell tanulni nem a kettő között csaponganom, hanem szépen ráfeküdni az Élet folyójának a sodrására, jó esetben nem a sodrással szemben haladunk majd, hanem azzal egy irányban. Rábízni magam a sorsra. A héten eljutottam a kontroll feladásához, elértem a minden mindegy állapotába, feltettem a kezemet, és legyen aminek lennie kell, intézze a sors.

A kétértelműség ad egyfajta szabadságot is- eldöntheted, hogy a kettő közül melyik, vagy még azt is, hogy egyszerre a kettő. Na, ez az érdekes, amikor két ellentétes dolog egyszerre létezik, pedig lehetséges. A szemlélőtől függ, hogy melyiket érzékeli valóságnak.
A kvantumfizika hullám-részecske kettőssége pont erről szól. Mára már univerzálisan elfogadott, hogy minden objektumnak van részecske és hullámtermészete is. És hogy a két elv közül melyik érvényesül? - az a szemlélőtől függ.

Ambivalens dolgaim (amiket szeretek):

• mások által össze nem illőnek talált ruhadarabok viselése -akár anyagok, formák, színek terén
• egyszerre szeretni és gyűlölni.
• egyszerre felnőttnek és gyereknek lenni.
• rend és rendetlenség egyidejűleg élése.
• a városi lét és a nomád lét ugyanolyan szeretete, és még órákig sorolhatnám az ambivalens dolgaimat...

Kő kövön

Első. A kavicsasszony..

Mikor egyedül vagy, 

Lehull hozzád  egy kis csillag.

Hófehér gyöngyök vezessenek,

Mint jó vándort a fehér kövek.

...egyik lélekállapotom- minden megáll, bemerevedik, és nem mozdul semmi. Mikor akkora a csönd, hogy félsz- .....Amúgy, meg mint egy Willendorfi Vénusz....Kettősségem benne van a rajzban- ez adja meg a feszültséget.. A felszín alatt minden mozog, látszólag viszont nem történik semmi. Kell ilyenkor a védelmező burok.

Második. a mesekő...

Lelkem tavába kövek hullanak,

A fájdalomnak nehéz kövei,

A felviharzó tompa csobbanást

Sok apró hullámgyűrű követi.

(Reményik Sándor)

Ez lényegében egy kő alakú mesekönyv. Ami nem funkcionális, ezért lehet sok mindenre használni. Elsősorban este körbeüli a család a követ, és  elkezdődik a mese.. Először még rajta van a mese a kövön- majd egy idő után a szülők, nagyszülők veszik át a mesélő szerepét, és találják ki a mese folytatását. Másodsorban lehet ajtótámasz, levélnehezék, dísz, télen ágymelegítő a takaró alá, ha előtte felmelegítettük a sütőben. (A kép még égetés előtt készült.)

Harmadik. önarckép a Szentbékállai sámánavató hely kövén

Talán a börtön falain át érzett szerelem ,a nagy szerelem. Az imádság addig termékeny, amíg nem ad rá választ az Isten.Az éles kövek meg a tövisbokrok táplálják a szerelmet . (Antoine de Saint- Exupéry)

 Szabad asszociáció: Norvégia,druida papnő, sámán, mágia, erő, fényt hozó...

Negyedik. kereszt az Ördög-árokból hozott kövemen

Valaki így szólt a kövekhez."Legyetek emberiek".

A kövek válaszoltak: "Még nem vagyunk elég kemények." 

Amulettként használom. Mindig kint van a lakás egy látható helyen, úgy mint a házi áldás.

Ötödik. Sajó partról hozott köveim  a teraszon

Az élettelen tárgyak- sziklák, kövek, dombok, porszemek - tartósabbak, mint mi vagyunk, igaz, csiszolódnak, kopnak, felőrlődnek, átalakulnak, jobban illeszkednek ebbe az univerzumba mint mi. (Hankiss Elemér)

    

Kövek vesznek körül, a lakás minden pontján, udvaron, teraszon- mindenhol- lenyűgöznek változatos formáikkal, szeretem kézbe venni őket- van ami pont bele illik, jó rá rajzolni, kacsázni,  vagy akár csak bedobni a vízbe.. 

Érzem a mozdulatlanságukban az erőt, a kint és bent feszültségét..

Lelki Utak Lámpása

     A Lelki utak lámpása nevű egyesület köré szerveződött segítők és tanácsadók csoportja                      https://www.facebook.com/groups/1206201749405888/

Easy come, easy go

Könnyen jön, könnyen megy- végül is, ha bele gondolunk, minden dolgot így kapunk az életünkben. Ajándékként, kegyelemként- mikor nem vagyunk ráfeszülve a dolgokra. Utána ha megkaptuk, meg azon görcsölünk, hogy megtartsuk. Semmi sem lehet a tiéd, ami nem egyezik meg az isteni tervvel, és semmit nem veszthetsz el, ami a tiéd.

"Csak az lehet a tied,a miről hajlandó vagy lemondani.
Ha nem vagy teljes nélküle, nem vagy teljes vele se."

A másik kérdés, hogy mindent azonnal szeretnénk. Nem vesszük figyelembe, hogy mindennek rendelt ideje van:

"Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett. Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek. Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek. Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak. Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak. Ideje van a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak. Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek."

Az élet paradoxon. Mindennek meg kell halnia, hogy megváltsd magad, és elnyerd az örök életet. Áldozatot kell hoznod! Fel kell adnod a hibás önazonulásodat, hogy megtaláld az Önvalódat! Ki kell üresedned, helyet kell adnod az isteni akaratnak, hogy élj! A kereszt, amit Jézus felvett, az a karma. A Biblia szimbólumokkal mesél, a paradicsom, a pokol az sem egy valós létező hely, hanem egy lélekállapot, mint ahogy az örök élet is.

"Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és úgy kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani az életét, elveszíti azt. Aki pedig elveszíti az ő életét, megtalálja azt.Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelkében kárt vall?"

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.

Reményik Sándor: Kegyelelem

Élmény cirkusz

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Meine Damen und Herren! Az élet porondja. Itt ma este bármi megtörténhet. Tűzzsonglőrök és légtornászok, kardnyelő és erőemelő, bohócok, oroszlánidomár, bűvész, akrobaták, és a halálugrás. Holowatz 1 és Holowatz 2. Játszuk a szerepeinket. Megszólal a nagyzenekar, és elkezdődik a produkció.   https://www.youtube.com/watch?v=jIoKv_9VSeg

Miért nem lehet, hogy ugyanígy fogjuk fel az életet? Mint egy élmény színházat, ahol engedjük, hogy megtörténjenek velünk a dolgok. Az élet. Hogy merjük élni a szerepeinket, persze azonosulás nélkül, de nagy szenvedéllyel, beleéléssel, profi módon, hévvel. Hisz ez a földi leszületésünk Isteni tervének a célja: a Teremtő tapasztalatokhoz szeretne jutni általunk. Akkor dobjuk be magunkat! Ne csak fél gőzzel, mert akkor nem lesz világszám és nem szól a vastaps az előadás végén. Nincs extázis. Nincs katarzis. Nincs hatás. Akkor minek?

A műsorszámok jönnek egymás után. Ha nem ragadunk bele egy szerepbe, akkor egyik élmény jön a másik után. Ja, közben borzongás, talán csetlés botlás is, de utána megint jön valami más. Lélegzetelállító mutatványok. Adjunk teret az Isteninek. Egyetlen dolgunk a kiüresedés, hogy befogadjuk a következő élményt. Ilyen értelemben a történések nem is fontosak, üljünk le a nézőtérre is, és csak szemléljük ami jön, tátott szájjal, rácsodálkozva az életre. Szavak nélkül, mert azok csak eltávolítanak a valódi eseményektől. Ne definiáljunk és ne címkézzünk előadás alatt,  lehet hogy az elképzeléseinkkel van a baj. De ha rájövünk nézőként hogy mikor mi követi egymást a műsortervben, és nem akarjuk állandóan megváltoztatni, és merünk együtt élni azzal, akkor még elég élvezetes is lehet az egész. Helyezkedjünk bele a történésekbe! Ne érdekeljen – engedjük, hogy jöjjön bármi, legyen bárhogy.  

A szerepeid mögött viszont ott az igazi lényed. Amit ugyan nehéz meglátni a sok smink, és festék alatt, de ő vagy Te. Nem a ruhánk, nem az amit életünk során anyagi, fizikai szinten összekaparunk, nem a felbukkanó és eltűnő érzelmeink, gondolataink - amivel olyan gyorsan szeretjük magunkat azonosítani. Nem a mások által elvárt és előszeretettel hangoztatott vélemény vagyok! És még csak nem is az anyánk, és apánk, gyerekünk, párunk vagy munkánk! Persze, elvakít a reflektor, hangos a zene, remeg olykor a térdünk. Kell a kapaszkodó, hogy ki is vagyok én, de lehet hogy rossz helyen keressük? Fontos ilyen szinten hogy ki vagyok? Én vagyok a bohóc? Igen, épp akkor, abban a pillanatban, de ezzel nem fogalmaztuk meg a lényeget. Hisz ami eltűnik és nem állandó az nem lehetek Én. Ezzel a lényegről terelődik el a hangsúly.

Akkor mikor bukkan fel az aki vagyok? Minden pillanatban ott van, nem kell megtalálni magunkat, csak a fókuszt áthelyezni a múlandóról az állandóra. Csiribi csiribá, semmi bűvésztrükk. Olyan egyszerű az egész. Telítődtünk a sok élménnyel, szinte rákattantunk, mint egy drogos a cuccra, hogy mindig történjen valami. Szeretjük magunkat azonosítani a testünk és elménk működésével, és nem vesszük észre, hogy ebből van a sok szenvedés, pofára esés. Ha középről néznénk, és nem ragadnánk bele egy szerepünkbe, gondolatunkba, elképzelésünkbe - amit persze meg kell élnünk, de csak a figyelő szemszögéből, nem az elszenvedő Én oldaláról- akkor nem érintene minket meg semmi, bármi történhetne velünk. Lehet hogy a végén még azt mondanánk, hogy ez gyönyörű és könnyű? Igen. Mert nincs annál szebb, mint rájönni és megélni, hogy tökéletesek vagyunk, Egyek a világmindenséggel. Akkor hogy mondhatunk nemet bármire is? Magunkat és a Teremtőt is megtagadva ezzel. Ennek mindig bukta a vége. És ennek a különállásnak, elhatárolódásnak az ellentéte a mindenre igen-t mondás, ami egyenlő a szeretettel- az energiák így blokkok nélkül áramolhatnak, könnyen, fennakadás nélkül. Így megéljük a világ teljességét, dualitását, hisz nem lehetek én csak ’jó’ vagy csak ’rossz’. Senki és semmi nem jó és nem rossz, csak VAN. Létezik. Él. És ma este, hölgyeim és uraim minden lehetséges. Kérem. foglalják el helyüket, kezdődjék a műsor! 

Párbeszédek könyve Koncz Ezredestől

Fókusz-pont

2015. 08.09. Budapest- belváros 

- Menjünk az Akvárium nevű helyre.
- Jó, benne vagyok.
Ültél velem szemben, és megértettem valami fontosat. Milyen középen lenni. Akkor még nem tudtam, miért vagyunk ott. Csak fürkésztem az arcod, a mimikád mögött a lényed. Kíváncsian néztem a megnyilvánulásaid: semmi felesleges mozdulat, semmi manír vagy játszmázás, csak a tiszta tudat áradt felém. Mekkora bátorság kell az önkontrollhoz! Tiszteletreméltó ahogy ültél és hallgattad a "zenét" , és figyelted belső éned. Kisugárzott a környezetedre, és megláttattad velem, milyen a vihar középpontjában teljes nyugalomban létezni.

Hazafelé a Bajcsy Zsilinszky úton értettem meg igazán, hogy miről van szó. Mi is az a wu wei: a taoisták 'nemcselekvés' és a belső aktivitás harmóniája, amit "öntudatlanul, spontán módon, szenvedélytől mentesen, feltűnés nélkül a természet működésével összhangban kell gyakorolni. Az igazi üdvösség érdekében lemondással kell élnünk, és gyermekként átadni magunkat a tao áramlásának. Pusztán a megfigyelés aktusával élve, a tényleges cselekvés mellőzésével juthatunk el az igazi bölcsességhez." Oké, ezt ismertem előtte, de most megláttam a gyakorlatban. Feltűnés nélkül voltál "feltűnő" (ki-tűnő). Én mennyit erőlködtem eddigi életemben, hogy feltűnő legyek, de csak harsány lettem!

2015. 08. 10. Jánoshalma
- Képzeld, megértettem valami fontosat. Tegnap ültünk az Akváriumban, és láttam milyen a fókuszáltság. Legnagyobb feladataim egyike: az összpontosítás és egyszerűsödés. Tegnap láttam milyen az, amikor valaki középen van. Tudom az irányt. Eddig is azt hallottam, hogy befelé, és sűrűsödni, de nem tudtam igazán, hogyan kell.
- Tudod, Nóra... amikor erről volt szó régen, mindenkinek azt mondtam, hogy ez olyan, mint amikor korongozásnál az első lépés az, hogy középre húzzuk az agyagot. Onnan lehet felépíteni az edényt.
-Tanultam korongozni, de sose tudtam középre húzni rendesen. A kezdő lépésnél elrontottam. Abba is maradt.

Beesteledett, magamra maradtam és felidéződött újra a mozdulat...